A vikingek öröksége
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Hét írásban elemeztük a vikingek történelmi szerepét, különös tekintettel az adózással való kapcsolatukra, hatásukra. A sorozat befejező részében összefoglaljuk a korábbi írások tartalmát, szólunk a vikingek kulturális vonatkozásairól, hatásairól. Talán legfontosabbnak az tekinthető, hogy tevékenységük milyen irányba mozdította a történelem kerekét, milyen örökséget hagytak maguk után.
Ha egyszer kifizeted a dánok pénzét,
Soha nem szabadulsz meg a dánoktól.
(Rudyard Kipling: Dane-Geld, részlet)
A viking kornak nevezett időszak a IX. század végétől a XI. század második harmadáig tartott. A szűk három évszázadot követően a vikingek letűntek a történelem színpadáról. Fennmaradt viszont örökségük! Olyan hatással voltak az európai társadalomfejlődésre, amely hosszú távon, sok esetben máig hatóan is meghatározó jelentőségű.
A korábbi írásokról – röviden
Viking korszaknak a lindisfarne-i kolostor megtámadásától és kifosztásától (793. június 8.) a Stamford Bridge-i csatáig (1066. szeptember 25.) terjedő időszakot tekintjük. A germán eredetű skandináv népek – dánok, norvégek, skandinávok – ebben az időszakban először alkalomszerűen, majd egyre szervezettebben járták be Európa vízi útjain a kontinens partjait, beleértve a tengerpartokat és a folyópartokat is. Tevékenységük a fosztogatással, rablással indult, de mellette mindig jelen volt a kereskedelmi tevékenység is. Konstantinápolytól az Ibériai félszigetig, a Földközi tenger szigeteit is beleértve, valamint az Atlanti óceán északi vidékeiig folytatták tevékenységüket.
Viking sárkányhajó rekonstrukciója
A skandináv társadalmi berendezkedés különbözött a korabeli európai feudális államszerkezetektől. Rabszolgatartók voltak, de széles jobbágyi rétegek nem alakultak ki. A társadalmi hierarchia sokkal lazább volt, mint az akkori európai országokban, a rabszolgák felszabadulhattak, a nők szerepe is jelentős volt. A skandináv államok – Dánia, Norvégia, Svédország – megalakulásával és a kereszténység felvételével „betagozódtak” az európai hatalmi szerkezetbe, bár a római egyház befolyása jóval kisebb volt ezekben az államokban, mint máshol.
Portyázásaik során többször kifosztották Frízföld (a mai Benelux államok területe) városait, sőt Párizst, Sevillát, Pisát is, de Anglia és Írország is megszenvedte a vikingek támadásait. Keleten a szlávok területeire törtek be. Itt a prémkereskedelem, a rabszolga-kereskedelem vált fontos üzletággá. Kereskedelmi tevékenységet folytattak a Bizánci császársággal, sőt keleten a szaracénokkal is. A bizánci császárok varég testőrsége – főleg svéd származású – vikingekből állt. Ki kell emelni, hogy beépültek a szláv uralkodói körökbe, a svéd Rurik alapította meg a Novgorodi Fejedelemséget, fia, Igor már kijevi nagyfejedelem volt, és leszármazottaik a XVI. század végéig adták az orosz uralkodókat.
Rúnakő Normandiában, Rouen városában
A vikingek kiváló hajóépítők, hajózók voltak, navigálási tudásukat ma is kutatják. Felfedezték és benépesítették az Atlanti óceán északi szigetvilágát (Orkney, Shetland, Feröer stb.), Izlandon önálló államot hoztak létre, Grönlandon is letelepedtek, sőt az amerikai kontinensre is eljutottak, rövid ideig még kolóniákat is létrehoztak ott. Nyugat-Európában az egyik legjelentősebb viking államalakulat Normandia volt (X. század eleje), alapítójának, Rollonak a sírja ma is megtalálható a roueni katedrálisban. Normandia mellett az Ír szigeten és Szicília szigetén is működött viking államalakulat, Szicílián egészen a XII. század végéig.
A legjelentősebb viking állam kétségtelenül Anglia volt. Már az első fosztogatásoknak is a gazdag brit sziget volt a célpontja. a későbbiekben területeket is foglaltak a vikingek, ők alapították York városát, de egészen a XI. század elejéig csak hadjárataik célpontjának tekintették a szigetet. A helyzet a XI. század elején változott meg, amikor 1013-ban Villásszakállú Svend megszerezte az angol királyságot, amely fölött egészen 1042-ig ő és utódai uralkodtak. Nagy Knut fiainak halála után feleségének, Normandiai Emmának (tehát ő is viking leszármazott volt) első házasságából származó fia, Hitvalló Eduárd volt a király egészen 1066 elején bekövetkezett haláláig. A trónutódlás igen zivataros volt, előbb Eduárd sógorát, Harold Godwinsont (viking leszármazott) koronázták királlyá, aki 1066. szeptember 25-én csatában legyőzte a trónra szintén jogot formáló norvég Keménykezű Haraldot, majd alig három héttel később elvesztette királyságát és életét a Hastingsi csatában, ahol a viking leszármazott Normandiai (Fattyú) Vilmos legyőzte őt. Vilmost 1066 karácsonyán koronázták meg a Westminsterben Anglia királyává. Ezt követően már Hódító Vilmosként írnak róla a történelemkönyvek.
Viking ezüstpénz 920-ból. Egyik oldalán megfeszített íj nyílvesszővel, másik oldalán Thor kalapácsa.
A vikingek történetének bemutatása közben két önálló epizódban mutattunk be egy-egy sajátos viking történetet.
Rurik fia, Igor kijevi nagyfejedelemként uralkodott a szláv törzsek felett. Rendszeresen adót szedett a törzsektől (például nyusztprém formájában). Adóból sosem elég! Igor a szokásosnál több adót akart beszedni a drevljánoktól, akik ezt nem tűrték el, Igort elfogták, és borzalmas körülmények között kivégezték. A történet itt nem ért véget, mert Igor özvegye, a később szentté avatott Olga fejedelemasszony négy különböző alkalommal is bosszút állt férje gyilkosain, és bosszúja semmivel sem kevésbé volt kegyetlen, mint Igor halála.
A másik önálló történetben III. Harald, más néven Keménykezű Harald norvég király történetét mutattuk be. A legvikingebb viking jelzővel illettük, mert élete és halála is sajátos viking sorstörténet volt. Féltestvére volt II. Olaf norvég királynak, aki a dán királytól elszenvedett csatában vesztette életét. Olafot később szentté avatták. Harald részt vett a csatában, emiatt (is) később menekülnie kellett. Egy ideig Kijevben húzta meg magát, majd Konstantinápolyba ment, a varég testőrség parancsnoka lett, sok helyen harcolt a Bizánci Birodalom területén. Meggazdagodott, majd Konstantinápolyból ismét Kijevbe ment. Kijevben feleségül vette Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem lányát, majd hazaindult Norvégiába a trónt megszerezni. Ez rövid idő alatt sikerült is neki. Hitvalló Eduárd halálát követően magát tartotta az angol trón jogos örökösének is, ezért Angliába indult seregeivel. Stamford Bridge-nél ütközött meg II. Harold király seregeivel. Keménykezű Harald a csatát és életét is elvesztette.
Kulturális vonatkozások
A vikingek történetét számos forrás őrzi. Saxo Grammaticus (kb. 1150 – kb. 1220) dán történetíró 16 kötetben írta meg a Gesta Danorum című művében a dánok történetét, Brémai Ádám (? – Bréma, 1081 vagy 1085) német teológus, történetíró és földrajztudós, aki megfordult a dán királyi udvarban is, négykötetes művében ír a vikingekről, a skandináv államokról, Izlandról, Grönlandról, sőt az amerikai kontinensen fekvő Vinlandról is. Az angliai események talán legjobb forrása a IX-XII. században keletkezett Angolszász Krónikák kilenc kötete. A keleti terjeszkedésről az 1113 körül keletkezett Nesztor krónika, más elnevezéssel Elmúlt idők krónikája ad információkat (magyarul is megjelent 2015-ben). További írásos anyagok is keletkeztek például Konstantinápolyban, de a Vatikáni Levéltár is számos iratot őriz a vikingekre vonatkozóan is.
Szintén forrást jelentenek a Skandináviában, de a vikingek által meghódított területeken is fellehető rúnakövek, amelyek rúnaírással számolnak be a viking hősök tetteiről.
A IX-XIII. században, főleg Izlandon keletkezett sagák szájhagyomány útján terjedtek, de a viking kor után egy-két évszázaddal pergamenen is rögzítették ezeket. A viking kor számos eseményét rögzítették ezekben.
A viking képzőművészetből a díszítőművészetet és az ékszerkészítést kell kiemelni. A legegyszerűbb használati tárgyaikat (ágy, ruházat, hajók, fegyverek stb.) is díszítették, ezekből kevés maradt fenn, mert a fából, szövetből készült termékek elporladtak, de néhány maradványt azért feltártak a régészek, például viking sírokban. Az ékszerekből, főleg az aranyból vagy ezüstből készültekből sokkal több maradt fenn. A díszítő mintázatok között gyakori volt az ornamentika, de a sárkány vagy a kígyó ábrázolása is, de előfordult holló, farkas, szarvas is, illetve legfőbb isteneik – Odin, Thor, Loki – kellékeinek ábrázolása (például Odin lándzsája vagy Thor kalapácsa) is gyakori.
Thor kalapácsa
A viking korra való visszautalás sokszor előfordult a későbbiekben is. Az egyik legismertebb példája ennek Shakespeare Hamletje. Az eredeti történet már Saxo Grammaticus művében (3-4. kötetek) is megjelenik, még egyes nevek is hasonlóak (Hamlet helyett például Amleth szerepel). A Hamletben a viking korra való utalás egyértelmű. Hamlet dán királyfira vonatkozóan mondja a király a következőt: „Menjen sietve Angliába Hamlet, Megkérni az elmúlasztott adót” (Arany János fordítása). A dán uralom 1016-1042 között állt fenn Angliában.
A viking kor újabb felelevenítése történt meg a XIX. században: Richard Wagner négy operából álló ciklusa, „A Nibelung gyűrűje” a skandináv hitvilágot eleveníti fel, számos skandináv eredetű forrást (például a sagákat, az Edda-énekeket) felhasználva művéhez. Wagnert követően kialakult egy viking romantika a XIX. században, az irodalmi alkotások mellett számos festmény, szobor örökítette meg a viking kor emlékezetét. Ebben a korban terjedt el a viking kétszarvú sisak ábrázolása is, amelynek semmilyen történeti nyoma nincs, de Wagner operájának díszletelemeként sokan ezt a viking harci öltözet részeként azonosították (és azonosítják ma is).
Viking harcos (Nagy László Lázár fametszete, No. 620)
Még egy vikingekkel kapcsolatos írást érdemes megemlíteni. Rudyard Kipling, a Nobel-díjas angol író és költő (A dzsungel könyvének írója) műveiben nem tartózkodott a politikai tartalomtól sem. Kipling 1911-ben publikálta a Dane-Geld című versét (lásd az eredeti verset ezen írás mellékletében). A danegeld (szó szerinti fordításban: dánok pénze) a dánoknak a meg nem támadás fejében fizetett adó volt az első ezredforduló környékén, erre utal a vers címe mellé írt „A.D. 980-1016” évszámmegjelölés is. Kipling a versében azt üzeni, hogy nem szabad az erőszakkal való fenyegetés elkerülése érdekében váltságdíjat (védelmi pénzt) fizetni, mert a fizetési hajlandóságnak a következménye mindenképpen az elbukás lesz.
Rudyard Kipling: Dane-Geld – A.D. 980-1016 –
Kísértés egy harcos és tettre kész népnek
Szomszédját fenyegetni:
„Éjjel betörtünk hozzád – harcra készen állunk,
De fizethetsz, és távozunk.”
Ezt nevezik a dánok pénzének,
És a dánok megmagyarázzák,
Hogy csak meg kell ezt fizetned,
És megszabadulsz a dánoktól!
Kísértés egy gazdag, ellustult nemzetnek,
Gőgösen, fontosnak tűnve mondani:
„Le kéne győzni titeket, de nincs rá időnk.
Inkább fizetünk, és menjetek.”
Ez lenne a dánok lefizetése;
De újra és újra bizonysággá válik,
Ha egyszer kifizeted a dánok pénzét,
Soha nem szabadulsz meg a dánoktól.
Hamis kísértés minden nemzetre,
Félelemtől megadni magát rossz irány;
Ha fizetést kérnek vagy zaklatnak,
Jobban teszed, ha azt mondod:
„Soha nem fizetünk semmit a dánoknak,
Nem számít, mennyire kicsiny az összeg;
Az egésznek vége elnyomás és szégyen,
És a fizetésre kész nemzet elveszett!”
Magát a verset átvitt értelemben azóta is gyakran idézik, hivatkozzák. Például a szomáliai kalózoknak vagy a túszszedőknek fizetett váltságdíjak esetében, de az USA által a közel-keleti államoknak fizetett támogatásokra is alkalmazták ezt egyfajta szinonimaként.
A vikingek öröksége
A kulturális vonatkozásokon, illetve a viking romantikán kívül is számos öröksége van a vikingeknek, a viking kornak.
Talán a legfontosabb a parlamenti demokrácia megteremtése. Izland uralkodó nélküli parlamentáris demokráciaként jött létre. Ez volt a történelemben az első ilyen államalakulat. A mai parlamentarizmussal ez nehezen hasonlítható össze, mert a nemzetségfők hozták meg a döntéseket, és a közember vagy rabszolga bizton hátrányos helyzetben volt egy nagy vagyonnal, földterülettel rendelkező nemzetségfővel szemben, de mégiscsak a képviseleti demokrácia ősképe itt alakult ki.
Szintén a viking kor következménye volt a várépítések elterjedése Európában, illetve az ütőképes (nemesi) hadseregek létrehozása a viking támadások ellen. Általában a várak ostromát a vikingek meg sem kísérelték, nem rendelkeztek ehhez szükséges eszközökkel, illetve a katonai erőkkel való ütközést is lehetőleg elkerülték. Amikor mégis kénytelenek voltak megütközni, a képzett haderővel szemben gyakran alulmaradtak.
A viking kor következménye volt a skandináv államok kialakulása, és különösen a kereszténység felvétele ezekben az országokban. A kereszténység elterjedésével meg is szűntek a viking támadások, nem fért össze a kereszténységgel a viking szellemiség.
Viking motívumos karkötők
Viking motívumos karkötők
A viking támadások elmúltával kezdődött a klasszikus lovagkor, amely magával hozta a lovagi eszménykép kialakulását, de a rablólovagok korát is. Ha már a vikingek ellen nem lehetett harcolni, akkor egymást támadták a nemesurak. A fölös katonai kapacitások egyfajta lekötését jelentették a keresztes hadjáratok, amelyeket II. Orbán pápa hirdetett meg 1095-ben a clermont-i zsinaton. Nem véletlen, hogy ezekben a hadjáratokban sok angol, francia, német lovag vett részt.
Jelentősnek tekinthetőek a viking felfedezések is. Különösen Izland és az Atlanti óceán északi szigetcsoportjainak felfedezése és benépesítése tekinthető érdeminek. Grönland felfedezése és ottani telepek létrehozása is fontos, de a XV-XVI. századra ezek már elnéptelenedtek, a feledés homályába vesztek. Nem kedvezett a klíma az állandó ott élésre. Még inkább a feledés homályába veszett az amerikai kontinens felfedezése, az őslakos indiánok támadásai elől a vikingek visszavonultak, nem voltak képesek hosszabb ideig ott élni, de még kereskedni sem az őslakókkal.
És zárásként egy adózással kapcsolatos örökség. Hódító Vilmos, 1066 karácsonyán elfoglalta az angol trónt, 1085-ben elrendelt egy birtokösszeírást. Ennek eredménye volt az alig egy év alatt elkészült úgynevezett Domesday Book vagy Ítéletnapi könyv, amely 13 418 település vagyontárgyainak részletes összeírását tartalmazta. Ez a könyv lett az abban a korban modernnek tekinthető földadózás alapja, illetve a birtokjogi, vagyonjogi viták eldöntésének is hiteles alapdokumentuma.
Thor harca az óriásokkal (Marten Eskil Winge, 1872)
Irodalom:
Bárány Attila: Britek, angolszászok, vikingek (Attraktor, Gödöllő, 2008)
Brøndsted, Johannes: A vikingek (Corvina Kiadó, Budapest, 1983)
Gimeno, Daniel: Kelták és vikingek – Nagy civilizációk (Kossuth Kiadó, Budapest, 2010)
Rimaszombati Károly: Vikingek az Angolszász Krónikában (JATE Történész Diákkör, Szeged, 1997)
Roesdahl, Else: A vikingek (General Press Kiadó, Budapest, 2007)
Snorri Sturluson (1179?-1241; fordította Laing, Samuel, 1780-1868): Heimskringla. The Chronicle of the Kings of Norway (Longman, Brown, Green, and Longmans, London, 1844)
Függelék: A viking történelem fontosabb személyiségei
II. Harold vagy Harold Godwinson (1022-1066), Hitvalló Eduárd sógora. Anglia királya lett Hitvalló Eduárd halála után, A Stamford Bridge-i csatában legyőzte Keménykezű Haraldot, aki a csatában életét vesztette, majd nem sokkal később a Hastingsi csatában vereséget szenvedett Hódító Vilmostól. A csatában Harold királyt megölték.
Hitvalló (Szent) Eduárd (1022-1066), Tanácstalan Æthelred és Normandiai Emma fia, 1042 és 1066 között Anglia királya. Testvére volt II. Edmund angol és féltestvére II. Hardeknut dán király. Mivel ő és felesége is szüzességi fogadalmat tettek, gyermektelenül halt meg. Utódja az angol trónon II. Harold lett.
Hódító Vilmos vagy I. Vilmos vagy Normandiai Vilmos vagy Fattyú Vilmos (1028 körül -1087), angol király 1066-tól. Az angol trónt a Hastingsi csatában szerezte meg II. Harold királytól.
I. Igor Rurikovics vagy Ingvar Ruricsson (~877-945), Rurik novgorodi fejedelem fia, kijevi nagyfejedelem 912 és 945 között. A drevljánok ölték meg egy adózással kapcsolatos vita során. Felesége, Olga bosszút állt érte. I. Szvjatoszláv kijevi nagyfejedelem apja.
Kékfogú Harald vagy I. Harald vagy Harald Gormsson (911-986), dán király, uralkodott 958 és 986 között. Norvég király, uralkodott 976 és 986 között. Villásszakállú Svend apja.
Keménykezű Harald vagy III. Harald (Sigurdsson) vagy Harald Hardrada (1015/16-1066). A legnagyobb viking, az utolsó viking, a legvikingebb viking. Szent Olaf féltestvére, 1047-től Norvégia királya. Az Anglia trónjáért vívott Stamford Bridge-i csatában halt meg.
Leif Ericsson (970 körül -1020 körül), Vörös Erik fia. Grönlandról nyugatra indult, elérte az amerikai kontinenst. Települést is létrehozta Vinlandon, de ezt az őslakosok támadása miatt nem sokáig tudták fenntartani, ezért visszamentek Grönlandra.
Nagy Knut vagy II. Knut Svensson (992 v. 994 -1035), Villásszakállú Svend fia. Előbb Anglia (1016-), majd Dánia (1019-) és Norvégia (1028-) királya is. Tanácstalan Æthelred halálát követően feleségül vette annak özvegyét, Normandiai Emmát. Egyik fia az angol, másik a dán trónt örökölte, Mindkét fia gyermektelenül halt meg.
Normandiai Emma (985-1052), eElőbb Tanácstalan Æthelred, majd annak halála után Nagy Knut felesége. Minkét házasságából származó fiai közül többen királyok lettek, így Vasbordájú Edmund, Hitvalló Eduárd angol királyok, II. Hardeknut dán király.
Olaf Tryggvason vagy I. Olaf (~964-1000), Norvégia királya 995-től. A Villásszakállú Svend ellen vívott svoldi tengeri csatában esett el.
(Szent) Olga (890-969), I. Igor kijevi nagyfejedelem felesége. Igor halála után bosszút állt gyilkosain, a drevljánokon. A kereszténység felvételéért és terjesztéséért szentté avatták. I. Szvjatoszláv kijevi nagyfejedelem anyja.
Rollo (845 körül – 932), norvég származású viking harcos. A frank uralkodótól kapta meg Normandia területét hűbérbirtokként, azzal, hogy védje meg a Frank Birodalmat a vikingektől. Rollo ezt teljesítette. A normandiai hercegség alapítója, első hercege 911-től. Sírja a roueni katedrálisban van.
Rurik vagy Riurik (830 körül – 879), varég (svéd viking) származású törzsfő. Novgorodi fejedelem, Igor kijevi nagyfejedelem apja. Az orosz Rurik dinasztia alapírója, amely a XVI. század végéig adta az orosz uralkodókat.
Szent Olaf vagy II. Olaf Haraldsson (995-1030), norvég király 1015 és 1028 között. Nagy Knut több alkalommal legyőzte, végül a hatalom visszaszerzéséért vívott csatában halt meg. Később fia, Jóságos Magnus lett a norvég király, majd féltestvére, Keménykezű Harald. A kereszténység terjesztéséért avatták szentté.
Széphajú Harald vagy I. Harald Haraldsson (852-933), az első norvég király, uralkodott 872 és 931 között. Uralkodása alatt sok norvég elmenekült Izlandra, ahol önálló, király nélküli államot alapítottak.
Tanácstalan Æthelred vagy II. Ethelred (968?-1016), Anglia királya volt 978 és 1016 között (kis megszakítással). Gyengekezű uralkodó volt sok hibás döntéssel. Londont ostromolta Nagy Knut, Æthelred az ostrom alatt halt meg. Felesége volt Normandiai Emma, fiai II. (Vasbordájú) Edmund és III. (Hitvalló) Eduárd későbbi angol királyok.
Villásszakállú Svend vagy I. Svend Haraldsson (~955-1014), Kékfogú Harald fia. Dánia királya 986 és 1014 között (kis megszakítással), Norvégia királya 1000-től, Anglia királya 1013-tól. Nagy Knut apja.
Vörös Erik vagy Eric Torvaldsson (950 körül – 1003/1004), Norvégiában született, de apját gyilkosságért száműzték, ezért Izlandon telepedtek le. Később Erik két gyilkosságot is elkövetett ezért három évre száműzték Izlandról. Nyugati irányba ment, felfedezte Grönlandot, két települést is alapított. Leif Ericsson apja. Két izlandi sagának is ő a főhőse.
Melléklet
Rudyard Kipling: Dane-Geld
(A.D. 980–1016)
It is always a temptation to an armed and agile nation
To call upon a neighbour and to say: —
„We invaded you last night–we are quite prepared to fight,
Unless you pay us cash to go away.”
And that is called asking for Dane-geld,
And the people who ask it explain
That you’ve only to pay ’em the Dane-geld
And then you’ll get rid of the Dane!
It is always a temptation for a rich and lazy nation,
To puff and look important and to say: —
„Though we know we should defeat you, we have not the time to meet you.
We will therefore pay you cash to go away.”
And that is called paying the Dane-geld;
But we’ve proved it again and again,
That if once you have paid him the Dane-geld
You never get rid of the Dane.
It is wrong to put temptation in the path of any nation,
For fear they should succumb and go astray;
So when you are requested to pay up or be molested,
You will find it better policy to say: —
„We never pay any-one Dane-geld,
No matter how trifling the cost;
For the end of that game is oppression and shame,
And the nation that pays it is lost!”
