Luther 95 pontjának gazdasági-, adótörténeti jelentősége

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Luther 500 éve, 1517. október 31-én szögezte ki 95 pontját a wittenbergi vártemplom kapujára. Ezzel olyan folyamatot indított el, amelynek eredményeképpen egyházszakadások sora következett be, de ennek is köszönhetjük egy új erkölcsi rend kialakulását, amely elindította a kapitalista gazdasági fejlődést. A következmények sokkal messzebb hatottak, mint azt Luther gondolta vagy gondolhatta volna.

Hogyan adóztatjuk meg a világot, ha vége a bűnbánatnak?

(Luther: A római pápaságról – 1520)

A XVI. század elejére a pápaság hatalma megkérdőjelezhetetlenné vált a keresztény Európában, nem csak az egyházi hierarchia legfőbb vezetője volt a pápa, de a világi hatalmasságok fölött is állt. A világi hatalmat Istentől eredeztették, amelynek legfőbb közvetítője maga a pápa volt. Szent Péter utódjaként, sőt helyetteseként határozta meg magát.

Voltak ugyan olyanok, akik ezt a szerepet megkérdőjelezték, de őket a pápák, illetve felhívásukra a világi vezetők sorra legyőzték, sokakat máglyahalálra, börtönre ítéltek.

A világi vezetők is több alkalommal próbálkoztak a pápaság hatalmának korlátozására (Canossa járás, invesztitúra háborúk, avignoni fogság), de ezekből a küzdelmekből – egyelőre – a pápák kerültek ki győztesen.

Egyáltalán nem mellékesen a pápák egyházi hatalmuk mellett világi hatalommal is rendelkeztek, és éltek is ezzel a hatalommal. Az egyházi hierarchia magasabb szintjein fényűző életmódot folytattak, hatalmas vagyonokat halmoztak fel, nem volt mentes ez az életmód a bűnöktől, korrupciótól, egyházi hivatalok adásvételétől (szimónia) sem.

Luther rózsája, az evangélikusok jelképe

A hatalmas vagyont sokszor műalkotásokra, paloták építésére fordították, számos egyházi épület is készült, Európa csodálatos katedrálisai (jórészt) a XI-XV. században keletkeztek. Ideje volt, hogy a pápák (Róma püspökeinek) legfőbb temploma is újjáépüljön, ezt el is határozták, II. Gyula pápa 1506. április 18-án helyezte el az új bazilika alapkövét.

Ahogyan erről korábban már szó volt, az építkezés tetemes költségeit a hívőktől kívánták behajtani, ennek egyik eszköze volt a búcsúcédulák árusítása, amely megvásárlásával – bármily bűnöket is követett el a halandó ember – lelke egyből a mennyországba jut. A búcsúcédulával tehát még a halálos bűnöket elkövetők is a pokol helyett egyből a mennybe juthattak.

Ha a halandó ember nem követett el halálos bűnöket, akkor a lélek a purgatóriumba került, ahol a tisztítótűz által megtisztulva kerülhetett a mennyországba. A purgatóriumban töltött idő függött a földi életben elkövetett bűnöktől, de ez is lerövidíthető volt, ha a halálra készülő, vagy bárki más helyette imákat vásárolt az egyháztól. Ennek fejében a szerzetesek buzgón imádkoztak az elhunyt lelkéért. Előfordult, hogy egy uralkodó akár tízezer imát is kifizetett ilyen módon a halál utáni tisztítótűz lerövidítéséért.

 

Természetesen mindehhez kellett a középkori ember mélyen vallásos hite abban, amit az egyház hirdetett a lelkek útjáról.

Mivel az előzőek szerint fizetett (nagyon is evilági) összegekért cserébe csak túlvilági jóváírásban reménykedhetett a halandó ember (evilági ellenszolgáltatásban nem), nevezhetjük ezt a lelkek megadóztatásának is.

A 95 pont keletkezésének története

X. Leó pápa a Szent Péter-bazilika építésének finanszírozására 1517-ben általános, azaz nagy jubileumi-búcsút hirdetett. A német területeken Albert választófejedelem, mainzi és magdeburgi érsek vette bérbe a búcsúcédulák árusítását. Fényűző életmódját is kívánta az ebből származó bevételekből támogatni.

A szász területeken Johann Tetzel domonkos rendi szerzetest bízta meg a bűnbocsátó cédulák árusításával, aki nem csak az élőknek, de még az elhunytak részére is kiállította a leveleket. Tetzelnek tulajdonítják a mondást, amely szerint „amint a pénz a perselyben csörren, a lélek a tűzből a mennybe röppen” (Wenn das Geld im Kasten klingt, die Seele in den Himmel springt).

Luther ebben az időben a Szászországi Wittenbergben működött, és értesülve Tetzel visszaéléseiről, tájékoztatta arról püspökét, majd ennek eredménytelensége után a szószékről is a búcsúlevelek ellen szólt. A helyzet változatlansága miatt latin nyelven, a kor szokásainak megfelelően pontokba szedett vitairatot készített, amelyet 1517. október 31-én elküldött Albert mainzi püspöknek, valamint saját felettesének, Jeromos brandenburgi püspöknek is. Rajtuk kívül Luther több barátja is megkapta a vitairatot. Luther 95 pontban sorolta fel téziseit, eredetileg valószínűleg 25+25+25+20 pontos tagolással (a British Múzeumban őrzött példány tanúsága szerint).

Luther a téziseket teológiai oldalról fogalmazta meg, de reflektált azokban korábbi Rómában tett útján tapasztaltakra is, például arra, hogy a pápai udvar jelentős kölcsönöket vesz fel, amelyek után búsás kamatot is fizet (a kamatfizetés bibliai tiltása ellenére), megtapasztalta a pápai udvar fényűző, kihágásoktól, bűnöktől sem mentes életét is.

A tételeket lemásolták, lefordították németre, kinyomtatták (Lipcsében, Nürnbergben, Bázelben), ennek eredményeként – Luther szerint – „alig telt bele 14 nap, s már bejárták azok egész Németországot”.

Az igen kevéssé valószínű, hogy a vártemplom kapujára is kiszögezte volna Luther a téziseket. Bár a templomkapukat használták akkoriban sajátos hirdetőtáblaként, de Luther maga erről soha nem szólt, egyébként is a jórészt írástudatlan köznép a latin nyelvű szövegből mit sem értett volna meg. A kiszögezésről Luther barátja és munkatársa, Philipp Melanchthon írt, ez terjedt el a későbbiekben tényként.

Luther kiszögezi téziseit

Luther a tézisek megfogalmazásával az egyházat belülről szerette volna jobbá tenni, csak egyházon belüli vitát szeretett volna elérni. A pápában feltétlenül megbízott, és ebben az időben még elfogadta az egyházi hierarchiát is. Erről maga is írt műveinek 1545-ös kiadásának előszavában.

Vitára nem jelentkezett senki, az egyházi hatóságok is óvatosan nyúltak a problémához (ennek részleteit Lutherről életéről szóló írásunkban mutattuk be). Luther és műve a legnagyobb kritikát magától Johann Tetzeltől kapta, aki már halállal is fenyegette, és azt követelte, Luthert is égessék meg, mint Husz Jánost.

Johann Tetzel búcsúcédulát árul

Miről szól a 95 tézis?

Luther jól, rendkívül jól ismerte a Bibliát. Számára a Biblia volt a legfőbb törvénykönyv, minden más írást, egyházi (és világi) törvényt annak megfelelően ismert el, értelmezett, hogy azok mennyire feleltek a Szentírásban leírtaknak.

A tézisekben arra hívta fel a figyelmet, hogy a bűnbocsánat Isten, és nem a pápa dolga. A pápa, illetve pápa sajátos megbízása alapján az isteni bűnbocsánatot legfeljebb kihirdeti az igazi bűnbánóknak, de nem tőlük származik a megbocsátás.

Mindezeket részletesen is kifejtette az Albert püspöknek írt kísérőlevelében:

Országunkban körülhordják fejedelmi kegyelmességed neve és czíme alatt a Szt. Péter római székesegyháza félépítését czélzó pápai búcsút. Nem annyira a búcsúhirdetők nagy lármája miatt emelek én panaszt, hiszen azt nem is hallottam, hanem panaszlok ama balhit miatt, a mely azzal kapcsolatban a szegény, együgyű, tudatlan nép lelkében megfogan és melyet az égig felmagasztal: nevezetesen, hogy a boldogtalan hívek rábeszéltetik magukat és hiszik, hogy a búcsú-levelek megvásárlásával mennyei üdvösségüket biztosítják, továbbá, hogy a lelkek a tisztító tűzből nyomban kiszabadulnak, a mint berakták a ládába érettök a garast; azután, hogy a búcsú kegyelme oly igen foganatos, hogy egy bűn sem lehet olyan nagy, ha mindjárt, mondják ők, valaki a dicsőséges Istenanyát szeplősítené is meg, hogy az azt el ne tőrölné; s végre, hogy az ember a búcsú révén megszabadul minden kíntól és büntetéstől. … Lám a kegyesség és szeretet cselekedetei hasonlíthatatlanúl különbek, mint a búcsúk és azokat nem hirdetik sem olyan pompával, sem olyan nagy buzgósággal, sőt a búcsúhirdetés érdekében hallgatnak róluk, holott az összes püspököknek elsőrendű es egyetlen kötelességük, hogy a nép az evangéliomot és Krisztus szeretetét tanulja meg. Maga Krisztus sem parancsolta meg sehol, hogy a búcsút hirdessük; ellenben az evangéliom hirdetését ugyancsak lelkünkre kötötte. Mely nagy veszedelmet és rettegést kelt tehát egy olyan püspök, a ki az evangéliomról hallgatva, semmi mást, hanem csakis búcsúslármát zendíttet meg a nép között és a kinek nagyobb gondja vagyon erre, mint az evangéliomra? Nem ezeknek mondja-e’ Krisztus; „Ti megszűritek a szúnyogot és elnyelitek a tevét” (Mát. 23. 9.) Hozzá, főtisztelendő atyám az Úrban, még nem is marad ennyiben a dolog, hanem az ön neve alatt kiadott s a búcsúbíztosoknak szóló utasításban (kétségkívül főtisztelendő atyám az ön tudta és akarata nélkül) az is benne van, hogy az Isten eme megbecsülhetetlen ajándéka egyike a legnagyobb kegyelemnek, a mennyiben az által az ember Istennel kiengeszteltetik és a tisztítótűz minden büntetésétől megszabadul. Szintazonkép, hogy bűnbánatra nincs is szükségük azoknak, akik gyónó czédulákat vásárolnak.

Mindezek alapján a téziseket a következő csoportokba oszthatjuk:

– A búcsú fölöslegessége, az őszinte bűnbánó ember búcsúcédula nélkül is részesül az isteni megbocsátásban.

– A búcsú a római egyháznak csupán vagyonszerzési eszköze. Ebben Luther többször is megengedőbben fogalmaz, azaz a búcsúárusok hibás értelmezését okolja.

– A Szent Péter-bazilika építése, annak pénzügyi forrásainak biztosítása, mint a búcsú meghirdetésének oka.

Mindezeken túl számos teológiai megjegyzés, bibliai hivatkozás is található a 95 tételben (ezekre nem térünk ki). Luther több pontban is sajátos humorával találkozhatunk (bár valószínűleg e téziseket sem mosolyfakasztás céljából fogalmazta meg a szerző).

A wittenbergi vártemplom jelenlegi kapuja a 95 tézissel

Luther 1518-ban részletes, majd 200 oldal terjedelmű magyarázatot írt a tézisekhez: „A búcsú erejéről vitatkozó tételek magyarázata és igazolása” címmel. Ez is mutatja, hogy mennyire komolyan vette minden egyes tételét.

A továbbiakban a 95 tézis előző felsorolás szerinti legfontosabb pontjait idézzük. A búcsú fölöslegességére vonatkozó pontokat csak példaszerűen, mivel a 95 pont harmada közvetlenül erről szól.

A búcsú fölösleges voltáról

8. A bűnbánati egyházjogszabályok csak az élőkre érvényesek, és azok szerint haldoklókra semmit sem szabad kiróni. 13. A haldoklók halálukért mindennel megfizetnek, és az egyházjogi szabályok számára már halottak, joggal illeti meg őket az azoktól való feloldás. 20. Tehát a pápa a minden bűnhődés teljes elengedésén nem egyszerűen minden bűnhődés elengedését érti, hanem csak az általa kiróttét. 24. Természetesen az emberek legnagyobb részét becsapják, amikor nagy hanggal, minden megkülönböztetés nélkül ígérik meg nekik a bűnhődés feloldását. 36. Minden igazán szívén talált keresztyén részesül a bűnhődésnek és a vétkességnek teljes elengedésében búcsúcédula nélkül is. 41. Óvatosan kell az apostoli (azaz pápai) búcsút prédikálni, nehogy a nép félreértse és elébe helyezze azt a szeretet jócselekedeteinek. 43. Arra kell tanítani a keresztényeket, hogy jobb dolgot tesz, aki a szegénynek ad, vagy a rászorulónak kölcsönöz, mint hogyha búcsút vásárol. 44. Ugyanis a szeretet cselekedete által nő a szeretet és javul az ember, de a búcsú által nem lesz jobb, csak a bűnhődéstől mentesebb. 46. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy – hacsak nem dúskálnak a fölöslegben – mindazt, ami az élet fönntartásához szükséges, tartsák kötelességüknek házuknépe javára fordítani és semmiképp se pazarolják búcsúkra. 47. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a búcsúvásárlás nem parancsolat, hanem szabad döntés dolga. 75. Őrültség azt vélni, hogy a pápai búcsúk akkorák, hogy feloldozhatják az embert, még ha valaki képtelenséget mondva – az Istenszülő (Máriát) erőszakolta volna is meg. 76. Ellenkezőleg azt állítjuk, hogy a pápai búcsúk a vétkesség tekintetében a búcsú alá eső legkisebb bűnöket sem vehetik el.

X. Leó pápa Luthert kiközösítő bullájának címlapja és első oldala

A római egyház vagyonhalmozásáról

27. Emberi balgaságot hirdetnek, amikor azt mondják, hogy mihelyt a ládába dobott pénz megcsörren, a lélek azonnal a mennybe száll. 28. Csak annyi bizonyos, hogy a ládában megcsörrenő pénz által nagyra nőhet a haszonlesés és a kapzsiság. Az egyház közbenjáró szolgálatának eredményessége azonban egyedül Isten jótetszésétől függ. 56. Az egyház kincse, amelyből a pápa a búcsú nincs eléggé megnevezve, és Krisztus nép is ismeri azt. 57. Nyilvánvaló, hogy itt nem mulandó javakról van szó, mert azokat sok egyházi szónok nem egykönnyen osztogatja, hanem inkább gyűjti. 64. A búcsúk kincsét viszont igen kedvelik, mert utolsókból elsőkké tesz. 66. A búcsú kincse pedig olyan háló, amellyel ma az emberek anyagi javait halásszák. 67. A búcsú, amiről a búcsúhirdetők azt hirdetik, hogy a legnagyobb áldás, – valóban az, de a kereset szempontjából.

Külön is érdemes kiemelni a 83. tézist, mivel ez a halottak lelkéért a purgatóriumbeli idő lerövidítése érdekében vásárolt ima (a búcsú mellett a lelkek másik adója) fölöslegességére hívta fel a figyelmet.

83. Továbbá: Miért vannak még mindig halotti misék és évforduló ünnepek a lelkekért, és miért nem adják vissza, vagy miért nem engedik visszavenni a halottakért tett adományokat, ha a kiváltottakért való imádság immár a búcsúcédula révén feleslegessé és jogtalanná vált?

Luther prédikál (idősebb Lucas Cranach oltárképe Wittenbergben)

 

A Szent Péter-bazilika építése

50. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy ha a pápa tudna a búcsúhirdetők zsarolásairól, azt akarná, hogy inkább égjen porig Szent Péter bazilikája, mint azt, hogy juhainak bőréből, húsából és csontjából épüljön fel. 51. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa, ha szükséges volna, kész lenne (ahogy illik) még Szent Péter bazilikájának eladása árán is saját pénzéből segíteni azokat, akiknek legtöbbjétől némely búcsúhirdetők kicsalják a pénzüket. 82. Például: Miért nem üríti ki a pápa a purgatóriumot szentséges szeretetből és a lelkek oly nagy szüksége miatt, ami minden indíték közt a legigazságosabb – ha számtalan lelket kivált a (Szent Péter) bazilika építésére adott szennyes pénzért, ami igen jelentéktelen indíték erre? 86. Továbbá: Miért nem építi föl a pápa – akinek vagyona ma felülmúlja a dúsgazdag (ókori) Crassusok kincsét is – Szent Péternek legalább azt az egy bazilikát inkább a maga pénzéből, mint szegény híveiéből?

Luther humora

A 95 tézisből többen is található némi szarkazmus az egyházi méltóságok iránt. Ezekből kettőt emelünk ki:

11. Bizonyosnak tűnik, hogy azt a konkolyt, hogy az egyházjog szerinti jóvátevő bűnhődést át lehet változatni purgatóriumbeli bűnhődésre, akkor hintették el, mikor a püspökök aludtak. 48. Arra kell tanítani a keresztyéneket, hogy a pápa a búcsúban való részesítéssel inkább az őérte való áhítatos imádkozást akarja elérni sem mint a készpénzt, mert az előbbire nagyobb szüksége van.

Erős vár a mi Istenünk. (a Luther által szerzett korál, aláírásával)

 

&&&&&

A reformáció gazdasági hatásait önálló írásban fogjuk bemutatni.

Irodalom:

Luther: A 95 tétel

D. Luther Márton művei I-VI. Szerk: Masznyik Endre (Luther-Társasság, Budapest-Pozsony, 1904-1914) A kötetek megtalálhatóak a Magyar Evangélikus Digitális Tár (MEDiT) honlapján

 

---